AMNESZTIA

Csend szövedékében lágy szimfóniát dúdol a némaság,

Hazugság!

Elhaló üstökös szikrapermetében halványak a csillagok,

Homályos ragyogás.

Sötét fény világít árnyékot, nevetést s félelmet egybemos.

S a harmatos szempár, könyörgőn megbocsátásért kiált:

„Amnesztiát!”

Ébren álmodom, vagy álmomban élek?
Élek. Félek. Remélek. Félek. Élek.