Íráskép
2013. január 7., hétfő
AMNESZTIA
Csend szövedékében lágy szimfóniát dúdol a némaság,
Hazugság!
Elhaló üstökös szikrapermetében halványak a csillagok,
Homályos ragyogás.
Sötét fény világít árnyékot, nevetést s félelmet egybemos.
S a harmatos szempár, könyörgőn megbocsátásért kiált:
„Amnesztiát!”
Ébren álmodom, vagy álmomban élek?
Élek. Félek. Remélek. Félek. Élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése