Holdvirágos est némaságában lágy dallam csendül,
Amint ezer éji lepke szárnya egyszerre rezdül.
Ezüsthídon suhannak, álmaim közt repülnek,
Szárnyukon a kívánságok csillagporként ülnek.
Fénylő csillagréten át, túl a végtelenségen,
Titkos vágyak szivárványos mezejére térnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése