KŐBIRODALOM

Ülök a szakadék szélén,

Rejtett menedék.

Körül szikla halom,

S meredt nyugalom.

Kőbirodalom, hol én uralkodom.

Előttem elterülő kékség,

Hol ég és víz egybeér.

Élteti lelkem a fény,

S lágyan lélegezteti a szél.

Magammal párban, érzések árjában,

Úszok e villanásnyi szabadságban.

S csak egyetlen hang beszél,

Lassan felszabaduló lelkemé.

Egyetlen látogatóm az ihlet,

E helyen, hol baj nem érhet,

Átölel az erdő, a védelmező,

Biztonságában gyűjtök új erőt.

Ülök a szakadék szélén,

Rejtett menedék.

Körül szikla halom,

S meredt nyugalom.

Felépült a kőbirodalom,

A sziklaszilárd oltalom.